Az első és legalapvetőbb fogalom a „Percentage in Point” (százalékpont), röviden „Pip”, amely a devizapiacon az ármozgás legkisebb lehetséges egységét jelenti. A részvények esetében a mértékegység természetesen a cent. A kereskedési pozíció méretét a „lot” kifejezés határozza meg. Egy standard lot 100 000 egység alapvalutát jelent, ami az átlagos kezdő számára túl nagy mennyiség. Ezért valószínűleg úgynevezett mikrolotokban fog kereskedni, amelyek lehetővé teszik a pontos kockázatkezelést. Minden egyes kereskedés elválaszthatatlanul összekapcsolódik a „spreaddel”, amely a vételi ár („ask”) és az eladási ár („bid”) közötti különbség. Ez a különbség lényegében közvetlen költséget jelent, valamint a brókernek fizetett díjat azért, hogy hozzáférést biztosítson a piaci árakhoz.

A kereskedés során a leggyakrabban tárgyalt és egyben legkockázatosabb eszköz a pénzügyi tőkeáttétel. Ez a mechanizmus lehetővé teszi, hogy saját tőkéjének csupán egy töredékét felhasználva nagy kereskedési pozíciókat irányítson. Ha 1:30-as tőkeáttételi arányt alkalmaz, mindössze 1 000 euróval nyithat 30 000 euró névértékű kereskedést. Rendkívül fontos felismerni, hogy míg a tőkeáttétel geometrikusan megsokszorozza a potenciális nyereségét, addig pontosan ugyanúgy felgyorsítja a veszteségeit is.

A fedezet közvetlenül kapcsolódik a tőkeáttételhez; ez egy letét, amelyet a bróker ideiglenesen befagyaszt a számláján, védelemként a nyitott pozícióból származó potenciális veszteségek ellen. Ha a piac Ön ellen mozog, és a rendelkezésre álló saját tőkéje egy kritikus szint alá csökken, akkor úgynevezett fedezetkiegészítési felszólítás (margin call) lép életbe. Ez egy figyelmeztetés, vagy szélsőséges esetekben a bróker által végrehajtott, kényszerű és automatikus pozíciólezárás, mivel számlája már nem rendelkezik elegendő fedezettel a további veszteségek fedezésére. Ezek a fogalmak nem csupán száraz elmélet; olyan matematikai határok, amelyek között kereskedési tőkéje másodpercenként ingadozik.