A japán gyertyatartó-diagramok, amelyek a 18. században a rizskereskedők körében alakultak ki, a modern technikai elemzés sarokkövei.

A hagyományos vonaldiagramokkal ellentétben, amelyek csak a záróárat mutatják, a gyertyatartók átfogó képet nyújtanak a piaci aktivitásról egy adott időszak alatt. Minden gyertyatartó egy testből és árnyékokból áll, amelyeket néha kanócoknak is neveznek. A gyertya teste a nyitó- és záróár közötti tartományt jelenti, míg az árnyékok az adott időszakban elért legmagasabb és legalacsonyabb árakat mutatják. Ha a záróár magasabb a nyitóárnál, a gyertya általában zöld vagy fehér színű, jelezve a vevők dominanciáját. Ellenkező esetben a gyertya piros vagy fekete, jelezve az eladók dominanciáját.

A gyertya felépítésének megértése valójában a bikák és a medvék közötti küzdelem pszichológiájának megértését jelenti. A hosszú felső árnyékok arra utalnak, hogy bár a vevők megpróbálták felhajtani az árat, végül az eladók vették át az irányítást, és visszaszorították azt. Ezzel szemben a kis gyertyatestek, amelyek mindkét oldalán hosszú árnyékok láthatók, a piac határozatlanságát és egy lehetséges, közelgő trendfordulót jeleznek.

Egy kereskedő számára a gyertyatartó-diagram nem csupán történeti adatokat ábrázol, hanem egy élő történetet arról, hogy jelenleg ki tartja kezében a gyeplőt. Az egyes gyertyatartó-minták és azok kombinációinak megértése az első lépés ahhoz, hogy kitalálgatás nélkül megjósolhassuk a valószínű jövőbeli fejleményeket. A gyertyatartók a legpontosabban tükrözik a piaci hangulatot, és helyes értelmezésük lehetővé teszi, hogy a piacot teljes mélységében lássuk.