A mutatók az árból vagy a forgalomból származtatott matematikai számítások, amelyek célja, hogy segítsék a kereskedőket a döntéshozatalban. A legnépszerűbbek közé tartoznak a mozgóátlagok, amelyek kiegyenlítik az ármozgásokat, és a rövid távú zaj kiszűrésével segítik a trend irányának azonosítását.

Egy másik fontos eszköz az oszcillátorok, például a relatív erősség-index (RSI), amely az ármozgások sebességét és változását méri. Ez a mutató segít megállapítani, hogy a piac túlvásárolt-e – ami azt jelenti, hogy az ár túl gyorsan emelkedett, és valószínűleg csökkenés következik be –, vagy túlértékesített-e, amikor emelkedő visszapattanás várható. A mutatók kiváló eszközök elemzésünk megerősítésére, de soha nem szabad, hogy kizárólagos indokként szolgáljanak egy kereskedés megkezdéséhez.

A kezdők legnagyobb hibája az úgynevezett „karácsonyfa-szindróma”, amikor egyszerre túl sok mutatót helyeznek el a grafikonon. Az eredmény káosz és egymásnak ellentmondó jelzések, amelyek döntésképtelenséghez vezetnek. Fontos felismerni, hogy a mutatók túlnyomó többsége késleltetett, mivel a piac által a múltban már kialakult árakra épülnek.

Egy igazi szakember legfeljebb egy vagy két mutatót használ, hogy kiegészítse a puszta ármozgás és a piaci struktúra értelmezését. A mutatókat kiegészítő szűrőként kell tekintened, amelyek növelik a kereskedésed sikerének valószínűségét, nem pedig olyan varázsformulákként, amelyek 100%-os bizonyossággal jósolják meg a jövőt. A technikai elemzésben a kevesebb szinte mindig több.