Míg a vízszintes támasz- és ellenállási szintek statikus, figyelemre méltó zónákat jelölnek ki, addig a trendvonalak segítenek nyomon követni az árfolyam változásait. Emelkedő trend esetén a trendvonalat úgy rajzoljuk meg, hogy összekötjük legalább két, ideális esetben három egymást követő, egyre magasabb mélypontot.

Ez a lejtős vonal ezután lejtős támaszként szolgál, amelyről az ár visszahúzódásai során felfelé pattan vissza. Ha ehhez a vonalhoz egy párhuzamos vonalat húzunk, amely összeköti a csúcsokat, trendcsatornát hozunk létre. Az ármozgás a csatornán belül egyértelmű vizuális határt biztosít kereskedésünkhöz, és nemcsak az irányt, hanem az aktuális trend sebességét és stabilitását is megmutatja nekünk.

A trendvonal áttörése az egyik legjelentősebb technikai jelzés. Ez azt jelenti, hogy a felmenő vagy lefelé irányuló trend szöge megváltozott, és a piac valószínűleg elveszíti korábbi lendületét. Fontos azonban megállapítani, hogy valódi kitörésről van-e szó, amelyet nagy kereskedési volumen kísér, vagy csupán hamis kitörésről, amely után az ár visszatér az eredeti csatornába.

A trendvonalak rendkívül szubjektív eszközök, ezért elengedhetetlen, hogy óvatosan rajzoljuk meg őket, és csak azokat a pontokat kössük össze, amelyek egyértelműen jelentősek a piac számára. A helyesen megrajzolt trendcsatorna nemcsak lehetővé teszi, hogy emelkedő trend során az alsó határon vásároljon, hanem azt is, hogy időben azonosítsa azokat a pontokat, ahol a piac már túlvásárolt, és fennáll a kockázata, hogy korrekció következik be a középvonal vagy a csatorna ellenkező oldala felé.