A támasz és ellenállás fogalma a kereskedők rendelkezésére álló leghatékonyabb eszközök egyike. A támasz, vagyis a támaszszint úgy fogalmazható meg, mint egy olyan alsó határ, amely alá az ár a múltban nem volt hajlandó süllyedni. Ez egy olyan zóna, ahol egy adott eszköz iránti kereslet olyan erős, hogy felülmúlja a kínálatot, és megállítja az ár csökkenését.

Az ellenállás, vagyis az ellenállási szint láthatatlan felső határként működik. Ez az az árszint, ahol az eladók elég agresszívek ahhoz, hogy megállítsák az ár emelkedését, és lefelé irányuló fordulatot kényszerítsenek ki. Ezek a szintek nem véletlenszerűen alakulnak ki, hanem a piaci szereplők kollektív emlékezetének eredményei. A kereskedők emlékeznek arra, hogy az ár a múltban hol volt olcsó vagy drága, és ezeken a szinteken fokozott aktivitással reagálnak.

Egy nagyon fontos elv az úgynevezett szintek polaritása. Amikor az ár felfelé áttöri az erős ellenállást, ezt a szintet gyakran újra tesztelik a másik irányból, és az új támaszszintté válik. Ez a folyamat megerősíti az új trend erejét, és logikus belépési pontokat biztosít a kereskedőknek.

A támasz- és ellenállási szinteket azonban nem pontos matematikai vonalakként, hanem inkább tágabb árzónákként kell tekinteni. A piac hajlamos ezeket a szinteket tesztelni, és néha kissé túllépni rajtuk, mielőtt ténylegesen megfordulna. Ezen zónák azonosítása a grafikonon lehetővé teszi, hogy megértsük, hol fekszenek a főbb szereplők érdeklődési területei, és hol a legmagasabb a trendfordulás valószínűsége. Ez egy olyan térkép, amely megmutatja, hol vannak a buktatók, és hol találhatók a tőkéje számára biztonságos menedékek.